Úgy szeretlek! Majd’ megeszlek!

Úgy szeretlek, majd’ megeszlek! Szülőktől sokszor hallom: „A világon mindennél jobban szeretem a gyerekemet!”

Úgy szeretlek, majd' megeszlekNemcsak Valentin-nap alkalmából nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez teljesen biztosan így is van, de sajnos a „nagy magyar” mentálhigiénés valóság felveti a kérdést, hogy vajon ebből ő mit, mennyit érez?

Mikor éreztetted vele úgy igazán? Kisbaba korában, amikor fürdetés után belepusziltál a nyakába, pocakjába, kis hurkáiba, miközben ő spontán kacajjal, huncutkodva élvezte a szeretetedet, és mindketten elmerültetek ebben az utánozhatatlan harmóniában?

Úgy szeretlek! Ok, de hogy is?

Ennek felfedezésére néhány gyakori helyzet; vajon hol érhető tetten ezekben akár csak nyomokban a szeretet?
Folyton másokkal példálózol nekik: Bezzeg az Orsi… , bezzeg a Dani!

Megmondod neki, hogy kinek kell/illik karácsonyi ajándékot adnia (= kit kell szeretnie).
Befolyásolod az érzéseit…

Egyre sűrűbben elküldöd, ha odajön hozzád, esetleg mindennap azt hallja: „Várj, majd ha befejeztem ezt … azt”… . vagy “nincs időm most itt vacakolni…!”

Vagy úgy, hogy bármit csinál, kér, tiltásba fenyegetésbe, ítélkezésbe ütközik? „Jaaaj, már megint olyan ügyetlen vagy!” „Ne csináld!” „Nem megmondtam, hogy…!” Vagy ha szerencsétlenségre elcsattant egy pofon, hozzáteszed: „Kaphatsz még egyet!”

Az egyik kedvencem, hogy a leválófélben lévő érettségiződ után szólsz: „A járdán menj!” Túlóvod, ezzel idejekorán erős önbizalomhiányra kárhoztatva…

Úgy szeretlek! Úgy, ahogy… kinek jó?

Úgy szeretlek! Úgy, ahogy… kinek jó? Neki vagy neked…?

Leckeírásban segítve, amíg a mondatot fogalmazza, chatelsz vagy az e-mailjeidet nézegeted?

Amikor gyerekezhetnéked van, nyaggatod, ölelgeted, miközben ő menekülne?

Csupa szeretetből, és persze a tapasztalatodból buzdítod, tereled, győzködöd, hogy azt csinálja, ami a te be nem teljesült vágyad magaddal (továbbtanulás, pályaválasztás, sőőőt párválasztás … ), bevalljuk vagy nem, ezek még  ma, a XXI. században is előfordulnak. Vagy olyan elképzeléseid vannak vele, amiben ő nem partner (öltözködés, frizura, hobbi, szakkör, barátai megválasztása).

Nem azért, mert rossz apa, rossz anya lennél, hanem, mert a lehetséges sokféle ok közül például egyet kiemelve: ezt a mintát hozod (jóó, a chatelés ez alól kivétel…).

Úgy szeretlek! Vagyis dehogy!

Úgy szeretlek! Vagyis dehogy!

Ez akkor történik például, ha játszmába bonyolódsz vele. Ha ő valami számodra rosszat csinál, például hergel, akkor azt mondod: „Jaa, ha te így, akkor én úgy…”, és belekerültök a negatív spirálba, ami egyre csak lefelé húz, és nem kifejezetten a szeretetről szól.

kioktató anyukaVagy úgy, hogy tetten éred magad, hogy egyáltalán nem mutatod ki a szeretetedet, sőt …, nincs, amiből érezze, tudja. Ismét nem azért, mert rossz anya, apa lennél, hanem mert például az élet elvonja a figyelmed, néha…, sokszor…, mindig…?

Persze, van élet a gyerekeken túl is, ezt nekik is meg kell érteni. hogy megértsék, elfogadják, ahhoz egy nagyon fontos dologra van szükség…

A folytatás májusban… gyereknap előtt, íme 🙂

Share This