Gyereknap -a cikk első részéhez katt ide!
…szeretetteljes magyarázatod nagyban hozzásegíti őket.
Nemcsak gyereknap apropóján! Úgy szeretlek! Például hogy?
Például így: gyereknap után egyenként csinálsz programot mindegyikükkel édes-kettesben bizonyos időközönként rendszeresen olyat, amit ők szeretnének, csak veled. Beszélgetsz velük legalább hetente egyszer mélyebben, ha igénylik. Akkor pedig azonnal, ha bántja őket valami. Gyereknap jó alkalom, hogy elkezdd kialakítani ezeket a szokásokat, ha eddig nem így tetted.
Akár így: álltok a liftre várva, és csak úgy spontán kapnak tőled egy buksisimogatást, kacsintást! (Magától értetődő(nek tűnik), de a gondok, konfliktusok, simán elvonják a figyelmünket ezekről a kis kapcsolódási lehetőségekről.)
Vagy így: a legkisebbnek cirógatod az arcát, mert úgy tud elaludni, a középsőnek századszorra olvasod fel azt a számodra már unalmas mesét, mert neki az tetszik, a legnagyobbal pedig esténként megvárod, amíg megissza az esti kakaóját, mielőtt elalszik. Figyelsz arra, amik csak ők, így egyenként.
Esetleg így: nagyobbaknál az örök klasszikus, de nagyon értékelik, ha a fontosabb meccseiken, hangversenyekein stb. ott izgulsz velük a sikerért, és oda tudnak pillantani egy-egy támogató mosolyért. Pótolhatatlan! Az is biztos, nincs minden pillanatban „évszázad biznisze”, ami megkötésre/befejezésre vár a munkahelyeden. A projektjeid, főnökeid, akikre hivatkozva esetleg távol maradsz, hol lesznek évek, évtizedek múlva? Hozzáteszem, utóbbiaknak is vannak gyerekeik, akik esetleg ugyanúgy szenvednek a figyelem, és a „fontos vagyok neki” hiányától. Ha most bólogatsz, nyugodtan linkeld be ezt a blogot nekik.
Ezt a jó példát sem hagyhatom ki: pályaválasztás, elismert pedagógus szülők gyereke gyerekkorától autószerelőnek készült, a „köz” megrökönyödése ellenére is támogatták, és az lett belőle! És boldog, és elégedett, és jól menő műhelye van…! És… elfogadták és kiálltak mellette a vágyaival együtt.
Úgy szeretlek! Gyereknapon megkérdezlek!
Nem utolsósorban ki is mondhatod, hogy (úgy) szereted! Gyereknap után is. ‘Majd’ megeszlek!” nélkül is hiteles, sőt!
(Itt ugrik be, hogy amerikai módra – és engedjetek meg egy személyes véleményt – a minden telefonálás végén megszokásból elhangzó „szeretlek” hamar kopottá válik, de persze az ÉREZHETŐ szeretet mentén működő gyerek-szülő vagy bármilyen kapcsolatban nagyon klassz tud lenni.)
Mindezt megkoronázhatod azzal – és ez önfejlesztési hajlandóságra, és a bátorságra vall – ha megkérdezed tőle, hogy mennyire érzi a szeretetedet, és mit csinálj másképp, hogy még jobban, igazán érezze! A gyereknap erre a beszélgetésre is jó alkalom lehet.
Szeretlek! Csak így egyszerűen!
Kívánom, hogy a szeretet szinonimáiként éljétek meg ezt mind: odafigyelés, érdeklődés, meghallgatás, bevonódás örömeikbe, bánatukba, türelem, érintés, bátorítás, megerősítés, érzelmeik, vágyaik, nagyobbaknál céljaik, döntéseik elfogadása. A lista végtelen….
Szeresd őket úgy, hogy ezt minden pillanatban érezzék! Szeresd őket úgy, ahogy nekik jó! Nemcsak gyereknap alkalmából!
Ha törekszel valami hasonlóra, akkor olyan feltáratlan lehetőségek nyílnak meg a szeretetzónában, hogy magad is meg fogsz lepődni! És élvezni fogod! Még ha eleinte nehezen is tudsz kilépni a sémákból! Ha elkezdesz figyelni rájuk, akkor az odafigyelést derűvel, lelkesedéssel, szeretettel fogják megélni, öleléssel viszonozni, ami a legfelemelőbb érzések egyike.
Szülőként beleszalad mindegyikünk a fentiekhez hasonló, „nem vagyok büszke rá” helyzetekbe a gyerek terelgetése közben, de ha sajnos gyakran és rutinból így cselekszel, és készen állsz, hogy szembenézz a helyzeteddel és változtass, keress bátran, ha segítség kell!
Mély tisztelgés azok előtt, akiknek szülőként a szeretetük gyakori kifejezése a mindennapok rumlija közepette is teljesen természetes, és ennek köszönhetően érezhető szeretetben, érzelmi biztonságban nőnek fel a gyerekeik!