Mi jelent szeretni? Így ünnep előtt és minden boldog új évben, szóval bármikor!
IDILL
Azt, hogy…
… ibolyacsokrot hoz, amikor még szinte sehol nem nyílnak (ha pasi), … szó nélkül átengedi a távirányítót, ha tétmeccs van, és nem az ő legkedvesebb sorozatát nézi (ha nő), … belepuszil a hajadba, … vagy meghallgat, és nem ad tanácsot, mert pont erre, így van szükséged, … vagy éppen álmaid nyaralását szervezi meg kettőtöknek…?
Szeretni szerencsénkre rengetegféleképpen lehet…!
MEGLEPETÉS
Persze könnyű, ha megvan az idill…, de mi van, ha épp nincs…,
…ha rád se hederít, csak leül a tv elé, … szinte mindig elkezd fájni a feje, épp akkor…, …legyűri őt a mindennapok összes rutinja, …kiabál a gyerekkel, te pedig vele…
Ilyenkor vajon mi viszi át a szerelmet, szeretetet …?
Például egy egyszerűségében nagyszerű dolog, hogy elmondod neki, hogy mennyire szereted. Akár a legnagyobb perpatvar közepén, amikor már éppen kicsúszna a szádon valami olyasmi, amit a következő pillanatban megbánnál, akkor…, csendben, halkan…, csak ennyit „szeretlek…!”
SZERETNI: DÖNTÉS
Hogy lehetsz erre képes? Úgy, hogy hozol egy döntést. Úgy emlékszem, egyszer régen Pál Feritől hallottam ezt így megfogalmazva, és ez az egyik legbölcsebb megfogalmazása a szeretetnek, ami létezik.
Nagyon prózainak tűnik, de tényleg így van: mert a szeretet döntés, tegyük hozzá, az élet megannyi pillanatában kutya nehéz döntés.
De ha így elhangzik, nagyon jó dolgoknak lehet elindítója, meglepődésnek, egy pillanatra megtorpanásnak…, elgondolkodásnak…, beszélgetésnek, sokféle reakció lehet, de egy biztos, abból a kevéssé ideális állapotból mindenképp kimozdultok.
SZERETNI: AHOGY NEKI JÓ
Itt érdemes kitérni még egy, a szeretettel kapcsolatos másik fontos dologra. Ehhez megosztanék egy történetet.
Egy volt feleség, még mindig haragosan meséli, amikor az exférje szóba kerül, hogy „Finomakat főztem neki, mindig rend várta otthon…” Itt hosszan tartó felsorolás következik az érdemekről, amit nőtársunk magáénak érzett.., „ de mégis elhagyott már két éve azért a … nőért, aki nem csinál semmit, az égvilágon semmit…, csak ott ül vele hajnalban a horgásztó partján, miközben beeteti a halakat és várja a kapást…”
Nem lehet, úgy teljesen véletlenül, hogy ennek a férfinek sokkal inkább erre van szüksége? Lehet, hogy az a másik nő meglátott, megérzett valamit ebből, és lehet, hogy nem a saját elképzelése, otthonról hozott mintái alapján igyekezett szeretni, hanem úgy, ahogy annak a másiknak, akit szeret, igazán jó?
Ez persze a férfiakra, nőkre egyaránt igaz, hogy így a szeretet ünnepe és az új év közeledtével pláne – érdemes elmélyednünk abban, hogy tudjuk-e, a másiknak mi a jó. Ha nem, akkor vesszük-e a fáradságot, hogy fejlesszük ez irányban a megfigyelőkészségünket, vagy például megkérdezzük-e őt erről? Vagy választjuk az idézett történet kesergő / haragos(?) szerepét a saját kapcsolatunkban?
Boldogabb és mindenképp egyszerűbb mindenkit úgy szeretni, ahogy neki jó!
SZERETETTELJES karácsonyt és új évet mindenkinek!
Kapcsolódó témák:
Egy-húron