Az úgyse… ma ez az igen veszélyes, és jól elcsépelt sablon kerül terítékre. Megdöbbentően sokszor mondjuk mindannyian. Tényleg veszélyes. Azért mert – ikertestvéreivel együtt, mint „ugyan már”, „na, majd pont neked …, ha x-nek se” és társaik – sokszor hallva romboló hatása a bőrünk alá, a zsigereinkbe is be lehet kódolva.
Különösen veszélyeztetettek vagyunk mi középkorú nők, akik, ha szinglik vagyunk éppen, gyakran a következőkkel küszködünk:
Az „úgyse” és a középkorú szingli nők
- alapból szinte törvényszerűen, és fokozottan ez a kártékony negatív belső hang munkálkodik bennünk, nőkben
- plusz nagyon sokszor nem egy csalódáson, sikertelenségen vagyunk túl, legyen az házassági válság, rosszabb esetben válás vagy részünkről érzelmekkel felruházott, de utóbb értéktelennek bizonyuló kapcsolat vagy rövid liaison (halkan jegyzem meg, hogy ha „ÚGYSE-közeg” vett/vesz körül, akkor ezek a sikertelenségek okozta kudarcérzések sokszorosan felnagyítódnak)
- szingli középkorú nőként az van a fejünkben, hogy a sokkal fiatalabbak, csinosabbak … garmadával kell versenyeznünk, kis eséllyel. (Sorolhatnánk hosszan, miféle további tulajdonságokat gyűjtögetünk össze, hogy a helyzetünk még ijesztőbb legyen …).
Szóval lehet az úgyse-parancsnak engedelmeskedve működni, és lehet másképp is, erre hadd idézzek egy számomra kedves történetet: a leveli békák versenyéről, ahol is a cél, hogy megmásszanak egy nagyon magas borostyánnal benőtt falat. Sokan neki is gyürkőznek a kihívásnak, miközben lent népes békasereg biztatja őket. Haladnak, haladnak, és ahogy egyre feljebb ér a mezőny, egyre nehezebb leküzdeni a meredek falat, a borostyánnal is nehezített pályát, így egyre többen esnek ki. A még küzdők egyre jobban izzadnak a nehéz feladattal, a tömeg pedig egyre hitetlenebbül áll a kihíváshoz, zúg a negatív kórus.
– Úgyse sikerül!- Á, ez lehetetlen! – és hasonlók. A végén csak egyetlen béka marad, aki teljesítette a kihívást. Csodálkozva faggatta mindenki, hogy volt erre képes. De nem jött válasz.
A győztes kis béka ugyanis süket volt…
Érdemes eldöntened, hogy az úgyse-k mögé bújsz, és hagyod, hogy a kórus eltérítsen, mert annyit hallottad már, hogy a belső hangod is ezt dübörgi, vagy olyan utat választasz, ami teljesen másfelé visz.
Ha elindulsz az úton, hogy a kártékony belső hangod hatását lecsendesítsd, akkor van mire támaszkodnod, és ha jönnek is akadályok, mert jönni fognak, és tapasztalod, hogy nehéz, és a negyedik-ötödik pasi sem a te embered még, akkor se add fel, középkorú szingli nőként sem, mert ha ezek mentén haladsz, egyszerűen megtetted a legfontosabbat, építetted magad a boldogságodért, és nem követed el azt a hibát, hogy a környezetedre mutogatsz, meg a csillagállásra, meg – a legfontosabbat ki ne hagyjam – a pasik hülyeségeire. Nem mintha nem volnának nekik, de neked sokkal inkább azzal van dolgod, amire ráhatásod van, és akkor olyan lehetsz, mint a mágnes, és bármily hihetetlen, előbb-utóbb a rád méltóakkal hoz össze a szerencséd! Tudom, ezt nehéz elhinned, ha az ÚGYSE munkálkodik benned, de működik! A jó hír, hogy ha változtatsz, ÚGYSE maradsz boldogtalan! Ha kihívás a belső hangod lecsendesítése, bátran klikkelj ide!