Szeretet: ez alkalommal Feldmár András bölcsességére fűzöm fel a gondolataimat… hogy sajnos legtöbbször nemcsak tudnálak, hanem bizony bántalak is… olykor elég rendesen…
Szeretet majdnem szelíden
Tedd a szívedre a kezed – velem együtt -, tíz esetből, legyen az apró vagy jelentős, hányszor rontasz neki bántóan a hozzád közelállóknak, és hányszor szólsz kedvesen, vagy legalábbis semlegesen? Hhhmm: …
Pedig Te is, én is, szeretjük őket! Ehhez nem fér kétség! Ha valaki megkérdezné, hogy bántanád-e, akit szeretsz, gondolkodás nélkül rávágnád, hogy dehogy, még talán meg is ütköznél a kérdésen. Ugyanakkor gondolkodás nélkül bántod nap mint nap, bármivel, nonszensznek tartod a vágyait, kétségbe vonod az érzéseit, és – bocsánat – lehülyézed a gondolatait, kritizálod a viselkedését…annyiféle verzió van…!
Ezt tetézzük még azzal, hogy a bántás terhe alól így-úgy próbálunk kibújni. Gyakran pajzsként emeljük magunk elé az elcsépelt közhelyet, „mindig azokat bántjuk, akiket szeretünk”, és kész. Vagy váltig állítjuk, hogy igenis jogos volt, hogy jól odamondogattunk neki, az fel sem tűnik, hogyha nem jogos, ugyanúgy megtesszük. Vagy arra hivatkozunk, hogy a másik se jobb a Deákné vásznánál, ő ugyanúgy csépel bennünket, vagy még jobban. Ezek egyikével sem menthetjük magunkat a „lehet másként” felelőssége alól, egyszerűen azért, mert nem összeegyeztethetők a szeretettel.
Szeretet: de hogyan lehet másként? Hogyan lehet a szeretetnek helyet adni a bántás helyett? Hogyan lehet bizonyosan kijelenteni, hogy tényleg nem foglak bántani?
Mint sok minden más, ez is döntés. Ha elhatározom, akkor eséllyel fogom ahhoz tartani magam. Ha le is írom, akkor tovább növelhetem az esélyt… és így tovább. Tapasztalatom szerint kell hozzá még valami, egy magasztosabb cél! Ha szemed előtt ilyen cél lebeg, lelkesebben láthatsz neki a vállalásnak. Én például azt fogalmaztam meg, hogy fontosabb, hogy boldog legyek, minthogy igazam legyen.
Kétségtelen, hogy a napi stressz kíméletlenül a törekvés ellen hat, és sokszor előfordul az is, hogy olyan helyzetekbe kerülsz, amikor azt a bizonyos „nemkívánatos gombot” sikerül
valakinek megnyomnia rajtad, és az automatikusan feszültté tesz, nemkívánatos reakciót vált ki belőled. Lehet az is, hogy általánosan telepedett rád az érzés, hogy az egész világ ellened esküdött össze. Ugye, ismerős? Ha ezeket a helyzeteket észreveszed, elindultál a jó úton, és ha szelíd, de célzott megoldásokkal tudatosan képes vagy kezelni, akkor sokat haladtál! Ha úgy érzed, segítség kell, keress nyugodtan!
Ha megfigyeled a felsoroltakat, akkor megerősíthetjük: ez mind saját hatáskör, azaz rajtad múlik, nem a szeretteiden, nem a megélt körülményeken.
Kár lenne tagadni, elsőre nehéz. … Ötödikre? Akkor is … . A jó hír az, hogy egyre könnyebb lesz. A kulcsszó a gyakorlás és jönnek a sikerek. Ha legyintenél: nincs időm ilyesmire, vagy próbáltad, de nem vagy elég kitartó, – mert valóban nehéz – na, ezen a ponton érdemes behívni azt a magasztosabb célt.
Szeretet szelíden
És akire eddig haragot, szemrehányást, elégedetlenséget, szidást zúdítottál, értékelni fogja az igyekezeted! Meg fogsz lepődni, milyen hamar, és milyen észrevétlen! Egyszerűen csak annyit érzékelsz, hogy ő is jobban figyel rád. Érezni fogod, hogy szeret – mert tudna bántani, de egyre kevésbé fog!
Ha kipróbáltad már, hogy milyen a (nem-bántós) szeretet, akkor Neked mi vált be?