A „reloaded”-ot én teszem hozzá. Aki szereti Péterfy Borit, tudja, hogy a refrén zárósora az, hogy “Téged nem”. Viszont javíthatatlan optimistaként szeretnék bízni abban, hogyha két ember úgy hat egymásra, hogy attól a nő ki meri jelenteni, hogy „szeretem magam”, ráadásul nőként, akkor annak ereje van, és a történet nem a süllyesztőben végzi.
Sok minden van ebben az önvallomásban!
Érzem áradni belőle az örömet …, nyugalmat…, büszkeséget …
Szeretem a nőt, aki melletted lettem
Nagyon benne van a két pólus, a férfi és a nő… és a dolog működik a pólusok törvénye szerint: a másik hat ránk, és mi is hatunk rá a női(es)ségünkkel, férfi(as)ságunkkal, inspiráljuk, izgatónak találjuk egymást, és kölcsönösen értékeljük ezt a másikban. Ami nem feltétlenül a darázsderéknak, vagy a „drágám, napi 16 órát értetek gürizek” hozzáállásnak köszönhető.
Egyetlen aprócska, de nagy hatású helyzetet, egy kedvencemet hadd említsem a két pólus egymásra hatásáról: „reggel kimegyek a konyhába, és hátulról ráfonódok az épp kávét főző férjemre és a nyakába puszilok” (idézet Komócsin Laura coachtól – ha nem pontosan citáltam, elnézést!). Vallom, hogy ezek az apróságok elvezetnek a nagyobb dolgokhoz is!
„Kihallatszik” belőle az elköteleződés, a „megéri tennem érted, magunkért”. Ami azt üzeni számomra, hogy itt lüktet valami nagyon jó…!
Benne van például a változás, fejlődés, a munka is. Ezektől értékes. Mert legtöbben nem készen kapjuk egymást és a boldogságot, hogy csak örülnünk kelljen szerelmesen, hanem tennünk, sokat tennünk, hogy együtt formáljuk, amit a közös jövőnknek szánunk. Létezik az „elsárkányosodás” könnyű útja (ehhez a párok mindkét tagja „rendesen” hozzájárul, nemcsak a nő), és van a nehéz, a „szelíd, építkező” út.
Választhatunk: a könnyebb, ugyanakkor dicstelen, romboló, sok esetben a kapcsolat kudarcával végződő verzió, vagy a küzdelmes, elfogadásra épülő, mindkettőnk önbecsülését erősítő változat a miénk …? Mert nem mindegy, hogy feldúltan vagy szelíden hallod, ”igen, ezt Te hoztad ki belőlem”.
Nem mehetünk el az önismeret és az önfejlesztés mellett sem: „Én, az ember, a nő, tudom, milyen lelkülettel indultam, és tudom, hol tartok most, függetlenül a páromtól. És, ha jól érzem magam a bőrömben, akkor sokkal többet, jobbat tudok adni, sokkal többet tud a párom is kihozni belőlem…”.
Mondjunk ki még egy nagyon fontosat: ebben a mondatban benne van a bátorság is, a kedves intimitás, hogy ezt ki is merem mondani a másiknak.
Apropó, aki mellett őszintén kibuggyan belőled egy hasonló gondolat, vigyázz rá! Pontosabban… mindkettőtökre!
Morfondírozásra:
Érzed még néhány év elteltével is nőként, férfiként a kapcsolatodban az öröm, büszkeség, nyugalom elegyét, hacsak pillanatokra is? Ha igen, mitől?
Köszönet, ha megosztod az élményeidet!