Óvunk és vétünk? Ki tudja? Mindenki joggal félti a csemetéjét. De nagy mesterei vagyunk annak, hogy ezt túlzásba vigyük. Megfigyelted a környezetedben, hogy te milyen hatásait tapasztalod a túlzottan óvó-védő közegnek?

Itt is van választásunk, eldönthetjük, hogy óvunk és vétünk. Mikor teszel vele jobbat, ha a széltől is óvod, és ott loholsz a nyomában, hogy nehogy bármi baja essék, és persze azért is, hogy jó anya legyél (ez a hozzáállás ugyanis igen gyakran a nők „kiváltsága”).Például, hogy leküldöd 13 évesen a sarki boltba, amire mellesleg az ablakból rálátsz, és két perc múlva hívod, hogy rendben odaért-e.

Vagy úgy döntesz, hogy a korának megfelelő egészséges kihívások elé állítod, lehetővé téve számára, hogy kipróbálja magát minél több helyzetben, és sikerélménye legyen, ne önbizalomhiánya? Vagyis, hogy például elintézze a bevásárlást, és élvezettel mesélje, hogy ezalatt mi mindent oldott meg ügyesen.
Miután megtanítottátok, megmutattátok neki, hogy adott szituációban, mit hogyan tegyen, nem kell lemondanod a jó anya szerepéről, egyszerűen csak azt érdemes erősítened benne, hogy ott vagy számára, ha segítség kell, de azt ő kérje, kezdeményezze, ha t-é-n-y-l-e-g szüksége lenne rá, ne te erőltesd. Egyszerűen azért, mert ha ez gyakran ismétlődik, még a legjobb szándékod mellett is úgy élheti meg,hogy n-e-m b-í-z-o-l benne. És ez sajnos egyenes út lehet ahhoz, hogy ő se bízzon magában, ami a későbbi alattomosan leselkedő önbizalomhiány kialakulásának egyik nyomós oka lehet.

error: Content is protected !!
Share This