Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik sokszor szembesülnek a nehéz – mondjuk ki- , a nyavalygós önmagukkal. Olyanoknak, akik, úgy érzik, hogy az élet velük valahogy mindig kibabrál, mindig igazságtalan. Ha nem volt még ilyen időszakod, korszakod(?), véletlenül se olvass tovább!

Ha nagyon is ismerős a helyzet, akkor megosztom veled ezt a kis anekdotát, ami nekem nagyon bevésődött, amikor először hallottam:

A séfhez dúlva-fúlva érkezik a lánya, hogy feladja, kész, elege van, ő egy szerencsétlenség. (Egy filmjében Jean Reno, mint séf ugrik be, mintha csak róla mintáznák a sztorit…)

A lány megírt cikkét ugyanis visszadobta a főszerkesztője, a fiúja packázik vele, ééés ráadásul a barátnői is lenyomták(?!) egy számára fontos vitában….
-Na, gyere csak ide, ülj le egy kicsit, és figyelj!- így a papa.
-Jajj, papa! Tudom, most mi jön! Nem kérnék belőle!
-Nem, nem tudod!
És tényleg, mert mindenre számított, csak arra nem, hogy a papa elkezd három lábosban vizet forralni: és beletesz a lábasokba egyenként egy-egy sárgarépát, tojást, és egy kanál kávét, és türelmesen vár.
-Papa, nekem erre nincs időm! Különben is, mi közöm a főzéshez? – türelmetlenkedett a lány.
-Várj, mindjárt kiderül! A konkrét problémáidra neked kell a választ megtalálnod, viszont figyeld, mi történt a három lábosban. Egyikben a melegítés hatására a tojás megkeményedett, a másikban a répa megpuhult, és kávé…? A kávé pedig finom elegyben selymesen feloldódott…

Mert dobhat bármit a főszerkesztőd, a pasid, a barátnőid, szóval az életed, választhatsz, hogy egy adott helyzetre így vagy úgy, netán amúgy reagálsz. Répaként, tojásként vagy kávéként, selymesen…
Tiéd a választás szabadsága! Mindig…!
Te mennyire használod tudatosan ezt a szabadságodat?

error: Content is protected !!
Share This