Traumatológiai ambulancia: kisebb-nagyobb sérülésekkel ülünk türelmesen – türelmetlenül. Egy hölgy frissen gipszelt lábbal, a betegszállítót várva panaszkodik, hogy fázik a lába. Valaki megszólal, hogyha kijön az asszisztens, kérünk egy takarót. Erre egy másik rögtön bekopog, mondván ő szegről – végről ismeri a gipszelő fiút. Egy újabb valaki pedig egyik pillanatról a másikra fölpattan, hogy támogasson egy mankóval araszoló sérültet, hogy az könnyen eljusson a lifthez. Egy harmadik megnyomja a liftgombot. Döbbenetesen jó látni, hogy pillanatok alatt elindul a „segítünk” láncreakció, és szinte megsokszorozódik a segítség! Láthatatlanul kialakul valamiféle összetartás, és láthatóan mindenki jobban kezdi érezni magát!
