…vagy mégsem? Olvastam valahol, hogy egy művészeti iskola keramikus osztályában a diákok felét arra kérték, hogy minél több kerámiát készítsenek a félév végéig, míg a csoport másik felénél kifejezetten a minőségen volt a hangsúly. A „mennyiségi” csoportban 25 kg-nyi sok-sok elkészített kerámiáért automatikusan ötös járt. Ugyanakkor a „minőségi” csoportban a félév végéig csupán egyetlen mesterműre kellett minden diáknak koncentrálnia az osztályzatért.
…és mi történt? A minőségileg legjobb munkák a mennyiség alapján értékelt csoport diákjaitól kerültek ki. Ők állandóan gyakoroltak, rengeteg darabot készítettek, tanultak a hibáikból, és így folyamatosan finomodtak a készségeik. A csoport másik fele pedig a félév nagy részét azzal töltötte, hogy elméletben építse fel, hogy mi kell ahhoz, hogy a nagy mű valóban kiváló legyen…

Ez a történet a mindennapokban is igaz, és számomra nagy tanulság az „azonnal mindent kiválóan” vagyis a maximalizmus és a túlzott teljesítménykényszer elleni küzdelemben: ha a harmadik próbálkozás „sem a tiéd még”, – mert bár így vagyunk szocializálva – ekkor se keseredj el, mert senki sem várhatja el – beleértve magadat – , hogy mindig a maximumot nyújtsd, nem csak azért, mert lehetetlen… , és mert a címben rejlő ” de ügyetlen vagy” presszió erősen frusztráló, hanem mert végigjárni a kísérletező, tanuló utat, kipróbálni magad nagyon élvezetes, és tényleg egyre ügyesebb leszel! Hagyj időt magadnak erre! Mert nem vagy ügyetlen! De ha véletlenül arra jönnél rá, hogy az adott dologban nem te vagy a legjobb, sőt egyáltalán nem vagy jó benne, akkor ott van még ezer más, amiben kiteljesedhetsz. Élményekkel teli tanulást neked!

error: Content is protected !!