Valaki belekiabál az arcodba, vörös a feje, és épp a világ összes szitokját igyekszik rád szórni. Ha zsigerből reagálsz, mindannyian sejtjük, abból mi sül ki… .
Míg, ha együtt érzel vele… „Na,azt már nem, leordítja a hajamat, és még én… ?” – mondhatod.
Azért lehet, hogy érdemes elgondolkodni ezen. Az esemény ugyanaz, csak másképp állsz hozzá. Mert ugyebár nem az események frusztrálnak bennünket, hanem a hozzájuk kapcsolt vélelmeink, bevillanó negatív gondolataink.
Az egyik esetben személyes támadásnak veszed, a másik helyzetben azt mondod magadban: ”Ez nem rólam szól. Valószínűleg bal lábbal kelt fel, vagy valami rossz történhetett vele.” Esetleg még azt is hozzáteheted, ő is csak a jót akarja. Ennyi.
Ha megváltoztatod a hozzáállásodat, mindenki jól jár. Te nem húzod föl magad, ő pedig (túl azon, hogy elsőre valószínű, meglepődik, mert nem ilyen reakcióhoz szokott), lassanként megnyugszik. Ha megkérdezed, hogy segít-e, ha meghallgatod, konfliktus helyett akár pozitívba fordíthatod a történetet.
Mert van választásod!