Barátnők beszélgetünk éppen a parkban, mellettünk a játszótéren „nevelés” zajlik. Óvodás kislány anyukája a kioktatás, fenyegetés, tiltás, zsarolás(!) egyvelegét zúdítja magzatára, miközben a gyerkőc megsemmisülve, tehetetlenül sír. Történt ugyanis, hogy bizony összekoszolta a ruháját. Csendben felötlik bennünk (1): nem játszótéren vagyunk?
Anyuka még hozzáteszi: – Még szerencse, hogy nem szülinapi zsúrra indulunk! Felötlik bennünk (2), vajon akkor mit kapna szegény gyerek?
Anyuka megfordul és észreveszi, hogy tanúi vagyunk az eseménynek. „Zavar” támadhatott a rendszerben, így a belső béke egy pillanat alatt helyreáll, és visszafogottan, csendesen kezd duruzsolni a kislánynak: – Hazamegyünk, drágám, és bedobjuk a gépbe!
Érezhette a súlyát annak, ami történt, így felötlik bennünk (3), spontán hallgatóságban, hogy változtatni fog, … igen!! Bizakodóak vagyunk, igen! Így az is lehet, hogy csak rossz napja van, és ez máskor soha nem így történik …!
Ha többször voltál hasonló helyzetben anyaként, és többé nem szeretnél, mert nem jó ez így… Ha támogatóra, és őszinte drukkerre van szükséged, hogy spontán egyre gyakrabban duruzsolhass békésen a gyerekednek kiabálás helyett, és kiönthesd a lelked, akkor várlak, hátha könnyebb lesz!